A sátánizmus vallásként 1966-ban vált hivatalossá, amikor is Anton Szandor LaVey Amerikában megalapította a Sátán egyházát (Church of Satan), és az egy évvel később megjelent könyvében, a Sátáni Bibliában pontosan meghatározta a vallás ideológiáját, dogmatikáját és gyakorlatát, amelyek egyértelműen elválasztják a sátánizmust az ördögimádattól.

A sátánizmus lényege az egyén fontossága, a létezés és az élet tisztelete a felsőbb hatalmak helyett; az egyént tekinti istennek. Ebből látható, hogy a sátánizmus ateista, pontosabban autodeista vallás. Vallja azt, hogy nem a jámborság, a behódolás, a remélt túlvilági örömök miatti földi szenvedés a helyes, hanem a kifejlett ego, az erő és az örömteli élet megélése az „itt és most”, és az „élvezet -- NEM kényszeresség” jegyében (vö. sátáni bűnök).

A sátánista vallás nem kéri híveit törvénytelenségekre, emberáldozatokra, véres jelenetekre; ezek az ördögimádat jellemzői. Nem használnak „kifordított” keresztény jelképeket (pl. fordított kereszt); jelképe a Baphomet-szimbólum. Nem folytatnak térítést.

A sátánizmusban a Sátán a következőket jelenti (A kilenc sátáni kinyilatkoztatás):

1. Sátán az élvezetet képviseli az önmegtartóztatással szemben!
2. Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett!
3. Sátán a szennyezetlen bölcsességet képviseli a képmutató önámítás helyett!
4. Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli, ahelyett, hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk!
5. Sátán bosszúállást hirdet, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat!
6. Sátán a felelősséget képviseli a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírokkal foglalkoznánk!
7. Sátán azt hirdeti, hogy az ember csupán egy az állatok közül – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki az „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény közül a legveszélyesebbé vált!
8. Sátán a bűnöknek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez!
9. Sátán az egyház legjobb barátja, hiszen az egyház neki köszönheti, hogy még mindig tevékenykedhet!

A vallás által hirdetett törvények, amelyek minden sátánistára jellemzőek (A földi sátánizmus tizenegy törvénye):

1. Senkinek se adj tanácsot, csak ha megkérnek rá.
2. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos abban, hogy igazán hallani akarják.
3. Ha másvalaki tanyáján tartózkodsz, mutass tiszteletet, máskülönben ne menj oda.
4. Ha a tanyádon egy vendég bosszant, bánj el vele kegyetlenül.
5. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak meg nem kapod tőle az erre felhatalmazó jelzést.
6. Ne vedd el azt, ami a másé, hacsak az nincs terhére a tulajdonosának, és erre kifejezetten fel nem szólít.
7. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikeresen használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia létezését, miután használtad, mindent elveszítesz, amit szereztél.
8. Ne panaszkodj olyasmi miatt, aminek nem lenne kötelező alávetned magad.
9. Ne árts kisgyerekeknek.
10. Ne ölj nem emberi állatot, hacsak rád nem támadnak, vagy ha élelemre van szükséged.
11. Amikor közterületen jársz, ne háborgass senkit. Ha valaki téged háborgat, szólítsd fel, hogy hagyja abba. Ha tovább háborgat, pusztítsd el.
12. Ne izgasd magadat olyan dologgal, ami téged nem érint.

A vallás által bűnnek kikiáltott dolgok, amelyeket minden sátánista kerül: ostobaság, pózolás, szolipszizmus, önámítás, csordaszellem, szűklátókörűség, a múlt feledése, önromboló büszkeség, az esztétika hiánya.

Sok fiatalt elsősorban a misztikum utáni vágy, a serdülőkorban teljesen természetesen meglévő kíváncsiság hajt az ismeretlen és egy új stílus felé. Ennek következtében divatszerűen megpróbáljak utánozni az általuk látottakat és hallottakat. Ezen „ördögfiókák“ különféle sátánista jeleket, szimbólumokat viselnek és hallgatják, nézik, illetve olvassák a sátánista kicsengésű zenéket, filmeket és könyveket. Ezt a hóbortot–újabb divatot újabb divat követ- alapján kinövik.

A nagyobb gond ott kezdődhet el, ha valaki egy aktívan működő sátánista csoportosulásba vagy akár a „Sátán Egyháza“ nevezetű felekezet életébe keveredik. Itt már sose lehetsz biztos, hogy mikor érkezel el a fordulópontig, ahonnét már nincs vissza út. A tagok gyakran aktív szerepet kapnak a szertartásokon. Hitükben Isten a Sátánnal szemben, negatív erőként jelenik meg, és tudatosan próbálnak megszabadulni a társadalom minden kínjától és kötöttségétől.

Ennél jóval veszélyesebbek, a már teljesen fanatizálódott és minden tettüket a Sátán szolgálatába ajánló szervezetek. Ezek rendkívül zárt, és sokszor csak viszonylag kis létszámú csoportok, amelyek tevékenysége a kívülálló számára titkos. Összejöveteleiken gyakran brutális és kegyetlen áldozatokat és erőszakos cselekedeteket végeznek, amik nemritkán emberélet kioltásával is járnak. Ha valaki egyszer már belépett soraikba, akkor azt nem engedik, akár szabadságának vagy életének megfosztása árán is.

Az alaptípusok közül az első nem tesz mást, mint azt, hogy Istent Sátánnak nevezi.

A második abból indul ki, hogy Isten van, de voltaképpen gonosz, rossz, szenvedésteli világot teremtett, és még ezen belül is eltiltott és eltilt minden viszonylagosan jótól. A halál után – Isten terve szerint – szenvedésteli pusztulás az egyik lehetőség, vagy – másik lehetőség szerint – nagyon is kétes boldogság. Minden látszat ellenére a Sátán a jó, az Istennél is nagyobb hatalmú jóságos Főisten, aki megadja az embernek a földi és a földöntúli boldogságot, aki semmit sem tilt meg. Annak, aki a Sátánt tiszteli és imádja, meg kell tagadnia a gonosz Isten parancsait és elvárásait, azok ellenében kell tennie, így meggyengítve Isten erejét az ő világában.

A harmadik alaptípus döntő súllyal hedonisztikus beállítottságú. Az élet korlátlan élvezetére kell törekedni, ez a jóságos Sátánnak tetsző dolog, amelyet túlvilági végtelen örömök megadásával fog jutalmazni.

A negyedik alaptípus szerint is a Sátán a Korlátlan úr (a jóság itt háttérbe szorul), a Sátán-Istent gonosztettekkel kell szolgálni, a legvégletesebb, legszélsőségesebb, minden korábbi képzetet felülmúló gonosztettekkel, emberáldozatokkal, rituális gyilkosságokkal.

A négy alaptípus tisztán ritkán mutatkozik meg, korlátlan keveredések, átfedések mutatkoznak az alaptípusok nagyszámú változatai között.

 Pár gondolat a sátánizmusról

A sátánimádók jó része nem tartozik hivatalos szektához, így hát a legkülönbözőbb helyeken végzik szertartásaikat.

A szertartásokhoz sokszor erőszakos cselekedetek (pl. sírgyalázások) társulnak.

Az utóbbi nyolc évben, hazánkban a negyven körülire tehető azon gyilkosságok, öngyilkosságok és egyéb erőszakos cselekedetek száma, ami mögött bizonyítottan a sátánimádás áll.

A modern sátánizmus létrehozása Aleister Crowlwey es Anton LaVey nevéhez fűződik, akik a keresztény egyházzal szembefordulva hozták létre tanaikat és dolgoztak ki sajátos törvényeiket.

A tagok lényegében kettős életet élnek, „második énjükről“ általában nem derül ki semmi környezetük szamara

A sátánizmushoz és egyéb szélsőségekhez való vonzódást az értékrendek torzulásával, felborulásával és a

családok szétesésével magyarázható

 Az elején kezdve néhány alapvető tévhit a sátánizmussal kapcsolatban: egy sátánista nem ismeri el Isten létezését. Ezt követően jogosan jön a kérdés, amire a jogos válasz: nem ismeri el a sátán létezését sem... Egy sátánistának a legfontosabb létező önmaga, a sátánista elsősorban önmagában hisz.

A teljesség igénye nélkül: a sátánizmus bűnei között az elsődleges a butaság. (Illetve ebből áttételesen az önállótlanság.) Ezeket követi a pózolás, az önámítás, vagy a „csordával” való azonosulás. Ezekből szinte mindegyikből egy dolog szól ki: önállóság, önállóság, önállóság... Ezeket követi később a túlzott büszkeség, valamint az esztétika hiánya is. Az elsődleges dolog egy sátánista szemében önmaga, a szabad akarat, és a korlátoktól, befolyásoktól mentes személyiség, ami manapság kétségbeejtően ritka. Fogadd el önmagad, és élvezd ki az életed