Általánosságban a reinkarnációról
A reinkarnáció egy latin eredetű szó, a jelentése újjászületés. Ez a tan Indiában született meg, a hinduizmusnak a szerves részét képezi, később átvette a buddhizmus, majd a kereszténység is (Persze ez utóbbiból kivették az i. u. IV. században. Az ok részben az volt, hogy a parasztok, ha azt hiszik, hogy a mennybe -egy gyönyörökkel teli világba- kerülnek, akkor többet, és boldogabban fognak dolgozni.).
Ez az elgondolás azt mondja ki, hogy miután a test elpusztul, a lélek elhagyja azt, és egy új testben születik meg. A reinkarnálódást még megelőzi egy folyamat, mely eddigi tapasztalataim szerint 1-től 4 tart rendes esetben (ezzel kapcsolatban annyi elgondolás van, ahány ága létezik a hinduizmusnak és a buddhizmusnak). De előfordulhat az is, hogy egy lélek itt ragad a földi világban, mert mások idekötik az érzelmeikkel (nem tudják az elhunytat elengedni), vagy valamilyen elintézetlen dolog miatt nem tud eltávozni. Ezekből az esetekből sok szellemtörténet származik.
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az átmeneti állapotot! Tulajdonképpen mi történik ilyenkor a lélekkel? Miután meghal, egy olyan dimenzióba kerül, melyben a testét körülvevő információs mező (aura) nagy része lebomlik, illetve átalakul, annak megfelelően, hogy előző életében milyen karmát gyűjtött, és az is lényeges, hogy összességében milyen karma terheli a lelket. Ezt az átmeneti időszakot mindenki máshogy éli meg, van, aki úgy látja magát, mint aki éppen egy bizottság előtt felel a bűneiért, van, aki szimplán egy óriási energiafolyamban érzi magát stb.
|