FARKASEMBEREK
A farkasember szintén a horrorfilmek és a Halloween-partik állandó szereplője Amerika-szerte, akinek folklórból hozott, hagyományokon alapuló örökségét a média már súlyosan öszszezagyválta. Amikor egy mai amerikai azt a szót hallja, hogy farkasember, esetleg eszébe jut Lon Chaney a Farkasemberből: félig levetett ruhákba burkolt emberalak, vicsorgó, félig emberi arc, vedlett szőr, amely minden látható felületet beborít. Ez az alak Dr. Jekyll és Mr Hyde kicsit vicsorgóbb változata, a korai horrorfilmek legspeciálisabb effektjeinek szülötte volt. Ezzel ellentétben a folklórban a farkasember olyan férfi vagy nő, aki teljes egészében farkassá változott.
Ez az elgondolás elsőre kicsit bizarrul hangzik, hiszen a folyamat maga, hogy egy ember fizikailag farkassá válj on, a csontok, az izmok, a belső szervek olyan masszív átalakítását követelné meg, amire még a legfejlettebb orvosi beavatkozások is képtelenek. Még ha valami eszelős genetikai felfedezés lehetővé is tenn é, a műtét hónapokat venne igénybe, nem pedig néhány percet, ahogyan az a néphagyományban él. Így érthető, hogy a farkasemberekről és az egyéb alakváltoztatókról szóló legendákat miért minősítették badarságnak a tudósok több száz évvel ezelőtt.
Mégis azt álIítjuk, az ítélet félreértésen alapult. A folklór és a mágikus hagyományok farkasemberekről szóló történetei nem állítják azt, hogy az ember fizikailag is farkassá változik. Ha figyelmesen olvassuk ezeket, egyértelművé válik, hogy itt Talami egészen másról van szó.
Alakváltás
A kritjkus pont, amelyet meg kell érteni, hogy az alakváltás nem fizikai átalakulást jelent. Ez természetesen nem új felfedezés. Majdnem mindenki, aki a középkorban vagy a reneszánszban a farkasemberről írt, úgy gondolta, az ember fizikailag képtelen farkassá válni, és aprólékosan kielemezte, hogy a lycantropia (amikor az ember állatnak képzeli magát) puszta hallucináció-e vagy valami jóval összetettebb folyamat. A modem mágia újjászületésének első jelentős alkotása, Eliphas Lévi Transcendental Magic (Transzcendentális mágia) című könyve a mi gondolatmenetünkhöz hasonlóan vizsgálja az alakváltás jelenségét.
Ugyanezt az elgondolást más, mai, a lycantropiával kapcsolatos munkákban is megtalálhatjuk. Sokszor a farkasember emberi teste onhon, ágyban vagy egy bokor alatt összegömbölyödve, az erdőben aludt, mialatt farkas Énje az éjszakában prédára lesett. Más esetekben a farkasbőr, mint valami ruha, úgy burkolta be az emberi testet, és nem mindig teljesen. Középkori krónikákban számos, Benoist Bidel esetéhez hasonló történetet olvashatunk, aki halálos sérülést szenvedett, miközben megpróbálta húgát megmenteni a farkasember karmai közül, és aki utolsó leheletéveI még elmondta, hogy a támadó mellső lábai olyanok voltak, mint egy szőrrel borított emberi kéz.
Az átváltozás módjáról szóló beszámolók változatosak. Az az elgondolás, amelyet a horrorfilmek is népszefŰsítettek, hogy az átváltozás magától következik be, holdtöltekor, egész Európa néphagyományában megtalálható, de nem az egyetlen elmélet. Egy 16. századi történetíró, Olaus Magnus szerint, a skandináv farkasemberek egy pohár világos sör felett egy bizonyos varázsigét mormoltak, majd kiitták korsójukat. Ugyanekkor Nyugat-Európában és a szláv népeknél a farkasember varázskenőccsel dörzsölte be testét, majd farkasprémet vagy farkasbőrből készült övet öltött magára. Számos lycantropiával foglalkozó feljegyzés szerint az alakváltás szertartásának részeként a vérfarkas varázsigét kántált vagy szavalt.
A kenőcs, amelyet a beszámolók emIítenek, figyelemreméltó dolog. Számos utalást olvashatunk arról, hogy a hallucinogén drogok fontos szerepet játszottak a farkasemberhagyományban, és kétségtelen, hogy a néhány, fennmaradt kenőcsrecept erősen hallucinogén füveket tartalmaz, mint például nadragulyát, sisakvirágot, beléndeket és társaikat, csupa olyan növényt, amelyet a középkori boszorkányok is előszeretettel használtak "reptető főzetük" elkészítéséhez. (Azonban vigyázzunk, ezek a növények rendkívül veszélyesek, szívinfarktust és azonnali halált okozhatnak. Ha valaki úgy dönt, maga is szívesen kipróbálná a farkasemberlétet, ennek jóval biztonságosabb módszerei is vannak.)
A visszaváltozás folyamatának szintén számos lehetősége volt. Azokban a hagyományokban, ahol a farkasbőrből készült öv szerepelt, elég volt az övet kicsatolni, és máris újra ember lett a farkasból. Számos forrás szerint a farkasnak ahhoz, hogy emberi alakot ölthessen, előbb folyóvízben kellett megmártóznia. Megint más hagyományok szerint egyedül az alakváltó akaratán múlt, mikor lett ismét ember.
Azok a módszerek is lényegesek, ahogyan az emberek a farkasemberek ellen védekeztek. A rémfilmekből jól ismert klisé, hogy a farkasember kizárólag ezüstfegyverrel győzhető le, feltűnik egy-egy forrásban, mások szerint viszont bármilyen fémből készült fegyver megfelel a célnak, sőt, egyesek úgy tartják, hogy a farkasember nem erősebb egy közönséges farkasnál. Francia és kelet-európai forrásokban pedig azt a különösen fontos észrevételt olvashatjuk, hogy a hideg vas azonnal visszaváltoztatja a farkast emberré.
Farkasemberek, vérfarkasok, egyéb alakváltók
 A farkassá változó ember képzete már az ókor kezdetétől él Európa népeinek hiedelemvilágában. A magyar táltosról tudni vélték, hogy képes volt farkassá változni, s hogy hatalma volt a farkasokon. A magyar néphitben ismeretes a farkaskoldus, aki a sérelmet szenvedett juhászokból lett, s farkas alakban, bárányt rabolva állt bosszút. A sámánizmusban a révülés során mikor a sámán kapcsolatba lép a szellemekkel, gyakran előfordul, hogy lelke valamilyen állat formájában viaskodik egy ellenséges sámán lelkével vagy a betegséggel, ezzel is segítve a hozzá fordulókon. A farkasember olyan férfi vagy nő, amely teljes egészében farkassá változott. Ez az alakváltás azonban nem fizikai átalakulást jelent. A farkasember emberi teste otthon alszik, mialatt farkas Énje - éteri-asztrális formában - az éjszakában portyázik.
Európa néphagyományaiban úgy tartják, hogy az átváltozás magától következik be, holdtöltekor. De a skandináv tradíció úgy tartja, hogy az ottani farkasemberek egy pohár világos sör felett egy bizonyos varázsigét mormoltak, majd kiitták korsójukat. A szláv népeknél a farkasember varázskenőccsel dörzsölte be testét. Majd farkasprémet vagy farkasbőrből készült övet öltött magára. De általános része az alakváltás szertartásának a különböző varázsigék kántálása.
A hallucinogén anyagok is fontos részei voltak a farkassá válásnak, néhány fennmaradt kenőcsrecept erősen hallucinogén és mérgező növényeket tartalmaz.
A visszaváltozás lehetőségének szintén számos formája ismeretes. A szlávoknál elég volt az övet kicsatolni, vagy a farkasprémet levenni. Számos forrás szerint azonban ahhoz, hogy a farkas újra emberi alakot ölthessen, előbb folyóvízben kellett megmártóznia. Más tradíciók szerint pedig egyedül az alakváltó akaratán múlt, mikor lett ismét ember.
A különböző történetek szerint a farkasember kizárólag ezüstfegyverrel győzhető le. Mások szerint bármilyen fémből készült fegyver megfelel a célnak. A francia és a kelet-európai mondák pedig azt állítják, hogy a hideg vas hatására a farkas azonnal visszaváltozik emberré.
Az indoeurópaiak ősi farkaskultuszának hagyományát a mai Oroszország déli részén űzték, amely később elterjedt a kelta, germán, római, görög, szláv és balti területeken is, de Ázsiában is megjelenik, méghozzá Perzsiában, Törökországban és India északi részén. A fiatal "farkasharcosok" beavatásuk előtt a vadonban éltek, mint a farkasok: farkasbőrt viseltek, nyers húson éltek, miközben erejüket és bátorságukat próbára tevő feladatokat teljesítettek, majd pedig a törzs vénei beavatták őket a hagyomány titkaiba. Ezek az alakváltók nem tudtak uralkodni állati Énjük félelmetes és erőszakos dühkitörésein. Számos indoeurópai törzs nyelvében létezett a farkasember kifejezés megfelelője.
 A farkasharcosokról leginkább a skandináv, azon belül is legtöbbet az izlandi feljegyzések tartalmaznak. Itt újra és újra az alakváltás gyakorlatáról olvashatunk. Sok híres skandináv harcos maga is alakváltó volt, állatformában átélt kalandjaik közkedvelt elbeszéléstémák voltak. A farkas és a medve volt a két leggyakoribb forma, de hattyú, vidra, hal és más állatalakok is előfordultak. A medve- és a farkasharcosok legtöbbször fizikailag is részt vettek a csatában, nem viseltek páncélt, eldobták pajzsukat, és olyan vadak és erősek voltak, mint az állatok. Tömérdek embert kaszaboltak le, de rajtuk se tűz, se fegyver nem fogott.
A medvekultusz hasonlóan folyt, mint a farkaskultusz, jelentőségük is közel megegyező.
Nyugat-Európában a régi farkaskultusz hagyományai csak az elszigetelt falvakban éltek tovább. Azonban pl. a Balkánon hosszú ideig fennmaradt és valószínű, hogy még ma is vannak hívei. Ahogy Észak-Amerikában is számos indián kultúra sokat megőrzött a régi tanokból és sokan még ma is űzik az alakváltás mágiáját. Ilyenek a navahók és a nahualék. A nahualék sokféle állattá képesek átváltozni, pl. kutyává, szamárrá, pulykává, stb. Az alakváltás módszertanát több éven át tanulhatja a tanuló. Ezután tudását a legelemibb vágyai kielégítésére használja, de nem áll például hatalmában ölni, vagy súlyos testi sérülést okozni. Úgy tartják, hogy ezek az alakváltók megijednek és nem tudják mágikus erejüket használni, ha fémet érintenek.
Az alakváltás kulcsa a létezés éteri síkján található. Az egyén étertestét és más testen kívüli éteri energiákat használ fel állati alakjának kialakításához. Az eredmény egy állatalak, amelyet az alakváltó az akaratával irányíthat, és amely az állat számos jellemzőjét magán fogja viselni, olyan képességei és érzékei lesznek, mint egy állatnak. Ha ezt megértettük, akkor az eddig taglalt mondák érdekesebb részei is világossá válnak. Mivel a Föld éteri hullámait a Hold irányítja, és ezek teliholdkor érik el csúcsukat, nem meglepő, hogy a legtöbb alakváltó teliholdkor ténykedik. A sűrű, éteri alakzatok többé-kevésbé teljesen ellenállnak a legtöbb fizikai tárgynak, azonban a fémeknek - mint pl. az ezüst - nem.
Az alakváltók egyik fő jellemzője, hogy furcsán viselkednek, úgy, ahogyan az állat normális körülmények között soha. A másik, hogy általában el vannak foglalva saját ügyeikkel, s ilyenkor nem kell és nem is érdemes őket zaklatni, mert ilyenkor válhatnak haragossá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
