A Varázskör

1. A legnagyobb erő, amely rombolja a varázskört, a mágus saját félelmei. Ezek bizonyos értelemben kapuknak tekinthetők, amiken keresztül a 'negatív' (vagyis a még nem tudatosított) energiák beáramolhatnak.
Minél tudatosabb a mágus, annál kevésbé van szüksége védőkörre, hiszen ismeri (és folyamatosan dolgozza fel) a saját félelmeit, így tudja, hogy azokat nem tudja kizárni, csak megoldani. (Egyébként annak, aki figyel, a rituálé is elsősorban az önmegismerést szolgálja, még akkor is, ha más miatt kezdett bele.)

2. Az energia koncentrálása szempontjából a varázskör szintén egy segédeszköz, addig, ameddig a mágus meg nem tanulja használni kellőképpen az akaratát. Ennek feltétele az ego felismerése.

Azáltal, hogy a mágus meghatározza önmaga határait ('Én vagyok', mind fizikai, mind asztrális, mentális értelemben), létrehoz (kizár) mindent, ami rajta kívül helyezkedik el (ez a 'nem-Én').
Annak a középpontja, amit Én-nek nevez, az ego.
Az egonak két lehetősége van, az egyik az 'akarás', a másik az 'engedés'. Ezek egyensúlyán múlik a rituálé (és minden más) sikere.
A kört mentálisan, asztrálisan és fizikai szinten is érdemes létrehozni.

Mentálisan:
Tudatosítani kell a rituálé célját (ebbe a már említett önmegismerés is beletartozik), hogy az energia ne folyjon szét, hanem egy irányba koncentrálódjon.
Másodszor, tisztában kell lenni a félelmek (és általában az érzelmek) szerepével, és azzal, hogy minden fontos (és megértésre, feldolgozásra vár), ami a rituálé során a mágusban felszínre kerül.

Asztrálisan:
A mentális információk érzelmi megnyilvánulásai ezen a síkon realizálódnak, érzések formájában.
Ahogy a felhasználni kívánt energia (a cél meghatározása után) egyre lejjebbi síkokra ereszkedik, elveszíti gondolatiságát, és érzelmekké alakul.
Ezeknek az érzelmeknek az átélése, a máguson, mint csatornán keresztül való áramlása szükséges a rituálé céljának megvalósulásához.
Az érzések szabad áramlásának feltétele a jelen lehető legteljesebb átélése.
Ennek akadálya lehet az 'új' félelmek felszínre kerülése, vagy a vágyak és remények előtérbe helyezése.
Az asztrális kör létrehozásakor arra kell törekedni, hogy a mágus nyitott legyen, ne legyenek előítéletei a várható eseményekkel és a céllal kapcsolatban, és ne erőltessen semmit görcsösen (túlzott 'akarás').
Tudja, hogy minden őbelőle származik. Minden tapasztalat a hasznára válhat, és minden következmény az ő felelőssége.
Az, hogy valamit később kedvezőnek, vagy hasznosnak, esetleg károsnak és hibásnak értékel, mind tőle függ.

Fizikailag:
A rituálét általában zárt, nyugodt helyen végzik, ahova illetéktelen személy nem juthat be. Ebben az esetben egy szoba is tekinthető varázskörnek, de létrehozható valamilyen zsinórral kijelölve, vagy krétával felrajzolva is.
A másik szerepe az eszközök, kellékek egy helyre készítése, és ezáltal a mágus koncentrációjának megtartása. Ha a lakásban kellene keresgélni a felhasználni kívánt anyagokat, az sokat rontana az összpontosításon.

A kör használata:
Az előkészítés után, azaz egy mentálisan, asztrálisan és fizikailag is felépített varázskör esetén a mágus (eszközeivel, kellékeivel együtt) már körön belül tartózkodik, hiszen azt önmagából kifelé teremtette meg.
Ekkor kezdődhet a tényleges rituálé, majd amikor végzett, a már említett folyamatot visszafelé is elvégzi, azaz először fizikailag törli a krétarajzot (felszedi a zsinórt, kinyitja az ajtót stb...), utána az érzelmeit (a rituáléval kapcsolatos emlékeit) tudatosítja, miáltal a mentális síkra emeli, és információvá teszi azokat.

Ezután érdemes lejegyeznie tapasztalatait. Ezt szintén hasznos mindhárom síkra kiterjesztenie, azaz érintenie kell a rituálé eszközeit, kellékeit, menetét, a felmerülő érzéseket és gondolatokat is, hogy azok későbbi gyakorlatában (és az önmegismerésben) segítségére legyenek.