A mágia nyolc színe
Fekete (halál-) mágia Célja kétrétû: egyfelõl a pusztító átkok használata, másrészt az idõ elõtti halál elkerülése. Egyik technikája a Csöd, a halál-én megidézése. Általában ez a halál-én csontváz, kaszával, fekete, csuklyás köpenyben, egyes esetekben kiváló humorral. A mágus ezt a halál-képet hívja meg önmagába, körülvéve magát a lehetõ legtöbb betegség- és halálszimbólummal. Ennek egyik eredménye, hogy a mágus megtanulja elûzni a halált és a betegségeket magából, másik eredménye, hogy olyan tudatállapotba kerül, ahonnan könnyû pusztító mágiát használni. Minden esetben igyekezzünk alternatívát keresni a pusztító mágiára, mert ennek használata a gyengeség jele. Ez a mágia az ellenfélben olyan gondolatokat ébreszt, melyek elõsegítik az önpusztító magatartást.
A fekete gnózis annyiban különbözik a vöröstõl, hogy a mágus nem harcba bocsátkozik, hanem hidegvérrel gyilkol. Ennek a mágiának jelentõs hátránya, hogy erõteljesen visszahat a mágusra, mert a varázslat létrejöttéhez saját halálát vetíti ki.
Halál-énként vizualizálható például Hekaté, Thanatos, Anubis, vagy Szaturnusz.
Kék (gazdagság-) mágia
A gazdagság nem csak pénz, hanem az, hogy mennyi befolyásunk van emberek és anyagi javak felett. A pénz csak a szimbóluma annak, amit a közgazdászok nem tudnak összefüggõen megmagyarázni. Ennek ellenére a pénznek öntudata van, elkerüli azt, aki káromolja, stb.
A pénz szeret mozogni, és azok, akik mozgatják, azt veszik észre, hogy még az élvezet is kifizetõdik nekik. A Gazdagság-én a pénzgondolkodáson alapszik: ehhez ismerni kell saját vágyainkat, és a Pénz Szellemét. Nagyon fontos ezeket megérteni. Elsõ és legfontosabb lépésünk legyen, hogy megvizsgáljuk a pénzzel kapcsolatos negatív gondolatainkat, és számûzzük oket - azoktól, akik nem szeretik a pénzt, a gazdagság menekül.
A gazdagság-én megéléséhez segíthet Zeusz, Jupiter, Midász, vagy Krozus vizualizálása.
Zöld (szerelmi) mágia
A legtöbb könyv összemossa a szerelmi (vénuszi) és a szexuális (lunáris) energiákat. Annak ellenére, hogy gyakorta használatos a szerelmi mágiát szexuális célok elérésére felhasználni, ez a fejezet csak azzal foglalkozik, hogy hogyan érheto el, hogy mások barátsággal, hûséggel, rajongással viseltessenek irányunkban. Az, hogy képesek legyünk megkedveltetni magunkat azokkal, akiknek nem voltunk szimpatikusak, és azokkal is, akiket egyáltalán nem kedvelünk, hasznos tudomány - a viszonzatlan barátság csak annak hátrányos, aki adja.
Az elso lépés ennek eléréséhez az, hogy önmagunkat szeressük - így mások is jobban hajlanak megkedvelésünkre. Ehhez figyeljük meg saját énünk szeretetre méltó oldalait, és vegyük észre, mennyire szimpatikusak is vagyunk. A következõ lépés pedig a mindenkire irányuló szeretet megtapasztalása. Mások barátságának elnyeréséhez használhatunk egyszerûbb varázslatokat, vagy direkt erre a célra teremtett entitásokat, bár leghatékonyabban személyes találkozáskor muködhetünk. Ilyenkor igyekezzünk minél jobban felvenni a célszemély viselkedésmintáit - mutassunk érdeklõdést és szimpátiát minden iránt, amirõl beszél, olyan ritmusban, stílusban és ideig beszéljünk, ahogy õ teszi, vegyük fel ugyanazon testtartásokat, tegyünk ugyanolyan mozdulatokat, ugyanannyi szemkontaktust használjunk. Fontos az is, hogy ugyanolyan intelligenciaszintet, beszédstílust és humorérzéket imitáljunk, amilyen neki van.
Az zöld erõ isteneiként használhatjuk Vénuszt, Aphroditét, vagy a mitológiai Narcisszuszt.
Sárga (ego-) mágia
Ez az, amit tradícionálisan "szoláris mágiának" neveznek. Négy elkülöníthetõ, de összefüggõ aspektusa van: Az elsõ az Ego, avagy az a kép, amelyet az elme készít saját általános termkészetérol, viszont kihagyja belõle azon szélsõséges viselkedésmódok nagy részét, melyre az Én képes. A második a Karizma, avagy az önbizalom, amelyet az Én mások felé vetít ki. A harmadikat elég nehéz megfogni, talán a Nevetés-Kreativitás kifejezés írja le legpontosabban. A negyedik a Dominancia.
Az Ego létének felismerése önmagában hordozza a változás lehetõségét, de jelentos eredményeket csak annak elismerésével lehet elérni, hogy "van egy személyiségem, és nem igaz, hogy az ember a személyiségébõl áll".
Az Ego megváltoztatása elsõsorban retroaktív invokáció és bájolás. Ennek során az ember megváltoztatja a saját múltját - hiszen a múltra alapozzuk jövõnket. Vizualizációval semlegesíteni tudjuk azon rossz emlékeket, melyek útját állják fejlõdésünknek: elménkben végigjátszható egy olyan verziója az eseményeknek, amelyek abban az esetben lehetségesek voltak, ezáltal a rossz emlékeket semlegesíteni lehet (pl. "vinnyogva elfutottam a kigyúrt kopasz elol, amikor felemelte a kezét" helyett végigjátszhatjuk az "amikor felemelte a kezét, ügyesen orrbavágtam, majd térden rúgtam, és amikor elõre hajolt, fejbe vágtam a táskámmal, és a két gyönyöru hölgy, aki velem volt, meg lett mentve" verziót).
Az Ego megváltoztatásának alapja, hogy a mágus pontosan ismerje saját magát - ez egy hosszú processzus, de a végén már tisztán látszik az, amit meg akarunk változtatni. Fektessünk komoly hangsúlyt a gesztikulációra, a mimikára, a beszédmodorra, a viselkedésmintákra, mikor változtatjuk személyiségünket. Érdemes elhelyezni valamilyen "mnemonikus elsütõbillentyut" magunkon, amely szimbolizálja ezt a változást (pl. egy gyûrû áthelyezése egyik ujjról a másikra).
Az önbizalomfejlesztés egy egyszerû trükkön alapul: tettetni kell. Rövid idõn belül látszik a változás. Két-három nap tettetett abszolút nulla önbizalom igazolhatja a technika hatékonyságát, továbbá segít felfedni a szükséges szavakat, mozdulatokat, viselkedésmódot, melyek szükségesek a tettetéshez.
A nevetés és a kreativitás közti összefüggés elsõ látásra nem evidens, de a humor lényege olyan dolgok közé kapcsolatot tenni, melyek közt addig nem volt, és saját kreativitásunkon nevetünk, mellyel ezt a kapcsolatot létrehoztuk. Ez a kreativitás egyéb megnyilvánulásaira is igaz. Ezen kívül pozitív önbecsülésre és önbizalomra is szükség van ahhoz, hogy valami kreatívan humoros dolgon nevessünk - azok, akik nem szeretik önmagukat, hajlamosabbak inkább mások szenvedésén nevetni, ha nevetnek egyáltalán. A sárga erõ megidézésénél fontos lehet a nevetés - a komolyság nem szükséges. Bizonyos invokációknál furcsa befejezésnek tûnhet a hisztérikus nevetés kierõltetése, de a gyakorlatban hihetetlenül hatékony tud lenni - ugyanis elvonja a tudatos figyelmet az adott dologról.
Az emberi társadalom ugyanúgy hierarchikusan épül fel, mint az állatoknál, bármennyire is igyekszünk ezt elrejteni. Tovább nehezíti ennek felismerését, hogy az emberek hajlamosak több csoportosulásba egyszerre tartozni, melyekben különbözõ társadalmi státuszt foglalnak el - ezek legtöbbjében nem a nyers erõszaktól, inkább bizonyos specializált hozzáértéstõl függ a rangsorban elfoglalt hely. Amennyiben az illetõ képes kompetensnek mutatkozni az adott kérdésben, onnantól kezdve a dominancia azon tudatalatti, non-verbális kommunikációs formuláktól függ, melyeket mindenki megért, de csak nagyon kevesen fognak fel tudatosan. Jellemzõ domináns viselkedésminták: hangos, lassú beszéd, gyakori szemkontaktus, mások beszédének félbeszakítása és saját beszédünk megszakításának megakadályozása, mások személyes aurájának megzavarása, sajátunk megzavarásának megakadályozása, egyenes, rejtett fenyegetést hordozó testtartás, olyan helyek elfoglalása, melyek a figyelem középpontjában vannak. Azon társadalmakban, ahol az érintés gyakori, mindig a domináns kezdeményezi, vagy hárítja el. A dominancia kétirányú kapcsolatban van a hormonszintekkel - ha egészségügyi okokból gyógyszerekkel megváltoztatják hormonszintünket, változunk mi is - és ami egy mágus szempontjából fontosabb, ha megtváltoztatjuk viselkedésünket, változik a hormonszintünk.
A domináns megnyilvánulások, úgy tûnik, hatástalanok azokra, akik tudatában vannak az adott jelzéseknek, viszont nagyon hatékonyak, ha a másik nincsen tisztában velük.
A katonai hierarchiákban csak azért nem muködnek ezen dolgok, mert a felettesek képesek fizikai ellencsapást mérni - ha egy magasabb rangú tiszttel szemben nem megfelelõ testtartást veszünk fel, szólni fog az õrmesternek, aki kiszabja a büntetést, ennek következtében saját tudatalattinkba fog beleivódni az engedelmesség. A sárga erõ a hordozója a legtöbb jónak, és rossznak, amire az emberiség képes.
Ego-vizualizációs istenségek lehetnek: Ra, Héliosz, Mithrász, Apolló, vagy Baldr
Lila vagy ezüst (szex-) mágia
A legtöbb kultusz és szekta vezetõje a történelem során olyan férfi volt, aki meg tudta gyõzni a nõket, hogy szabadon adják szexualitásukat a férfiaknak. Kifizetni a nõket a spiritualitás aprópénzével, akik tiszteletükkel fizetik ezt vissza neked, s ez csak növekszik a nõk pozitív visszajelzései miatt. Jól fizetõ állás lehet, amíg az öregség vagy egy rendõrségi razzia utól nem éri az embert. A másik veszélye az ilyen jellegû vállalkozásnak, hogy elõbb-utóbb a férfiak észreveszik: a partnerek állandó váltakozása szemben áll alapvetõ igényeikkel a családalapításra, ezért mindig új és fiatal emberek veszik át azok helyét, akik középkorú éveikhez értek.
Csak nagyon kevés kultuszból hiányzik valamiféle szexuális tanítás, mivel ez igen erõs irányító eszköz lehet. A bevált, "nagy" vallások általában a "szabad szexualitás" elfolytására alapoznak, ezáltal a nõk nagyobb biztonságban érzik magukat, és a férfiak tudják, kik a gyermekeik. Az ilyen helyzet azonban nagyon kedvez a prostitúciónak, mert mindig lesznek olyanok, akiknek nem elég az, amit egy teljes életnyi monogámia adhat - ezért igaz, hoyg a kuplerájok a vallás köveibol épülnek, a "nagy" vallásoknál közvetetten, a szektáknál kötvetlen módon.
Ez felvet egy újabb kérdést: miért van szükségük az embereknek arra, hogy megmondják nekik, mit csináljanak a szexualitásukkal? Miért kell nekik spirituális megerõsítés ahhoz, hogy azt tegyék, amit akarnak? Miért olyan jó üzlet a folyó mellett vizet eladni?
Feltehetõleg azért, mert genetikailag van belénk építve a szexuális elégtelenség. A nõk genetikai felépítése azt sugallja nekik, hogy szerezzék meg maguknak a legdominánsabb férfit, és esetleg szerezzenek hozzá egy-két olyat, aki csak ideiglenesen érhetõ el, de erõsebb, mint a sajátjuk. A férfiak génjei azért hajtanak, hogy minél több nõt tegyenek magukévá. Érdekes, hogy egyedül az embereknél van rejtve a peteérés ideje, minden más emlõs nõstényei ilyenkor szexuálisan kihívó viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet. Az ezüst gnózist éppen ez az elégedetlenség hozza - vágyaink, perverzióink, be nem teljesült aktusaink. Minden kreatív cselekedet mögött ott húzódik a szexualitás. Ezt az energiát legegyszerubb orgazmus közben felhesználni, fõleg akkor, ha ("egyszeru" esetben) a két résztvevõ istenségeket testesít meg.
A szexualitás vonzásához egy technika: Elõször is húnyjuk le a szemünket, és képzeljünk el egy félholdat, melynek csúcsai felfelé mutatnak. Ezután nyissuk ki szemünket, és nézzünk a célszemély szemeibe, ezalatt koncentráljunk arra, hogy ezüstösen csillogó fény sugárzik szemünkbol az övébe. Ennek fiziológiailag is lesz hatása: pupilláink kitágulnak. A szemkontaktus a tudatos énben kelthet vágyat, a pupillák tágulása a tudatalattiban.
A szexualitást az ezüst (mint a hold színe) és a lila (mint szenvedély) szimbolizálja, ennek ellenére a fekete öltözet (mint szexuális vagy antiszexuális jelzés, ruhától függõen), azt mutatja, hogy ez lehet a szex titkos színe, jelzi a szex és a halál közti kapcsolatot is.
A szex-én invokáció istene lehet bármely isteni pár (Arádia és Carnun, Zeusz és Héra, Shiva és Shakti), vagy bármely isten, aki kapcsolatba hozható a szexualitással (Vénusz, Mars, szélsõséges esetekben akár Káli is).
Narancs (gondolkodás-) mágia
A narancs mágia a merkúri princípiumok eszköze. Ide tartozik a kuruzslás, a cselszövés, és a gyors gondolkodás. Az orvostudomány már egy kicsit eltávolodott, mikor rájöttek, hogy az antibiotikumok és a steril mûtéti eszközök mûködnek, de a mai napig megtartották jelképüknek a kaduceust, Hermész kígyós botját. Narancs erõt használ az ügynök, a bróker, és igazából minden olyan munka, ahol gyakran kapnak szívrohamot az alkalmazottak. Ennek az erõnek az alapja az a fajta félelem, amitõl az adrenalin hatására gyorsul a neuron-aktivitás. Furamód, a helyzetfelismerés-én arra alapoz, hogy nem a gondolkodásra gondolunk, hanem engedjük, hogy az idegesség elnyomja bennünk a gondolkodásunkat lassító dolgokat. A narancs gnózis energiáit fel lehet használni tolvajlásban, szerencsejátékokban, vagy intellektuális párbajokban, de maga a gnózis elérése jóval hasznosabb, mint bármi, amit el lehet vele érni.
A narancs-én gnózisának eléréséhez hasznos gyakorlat hatalmas számsorokat összeadni, vagy rengeteg, nehéz kérdést tartalmazó borítékot egyesével felnyitni és gyorsan válaszolni a kérdésekre - addig ismételgessük ezt, amíg gondolkodás nélkül nem tudunk válaszolni.
Narancs energia istenségek lehetnek Loki, Coyote, Hermész, vagy Merkúr. (Kiegészítés: azt, aki tolvajlással foglalkozik, elõbb-utóbb el fogják kapni, mert a gondolkodást serkentõ aktivitás helyét átveszi az elbizakodottság, és a tolvajlás miatt érzet izgalom helyét a lebukástól való félelem. Sokkal több pénzhez lehet jutni ügynökösködéssel.)
Vörös (harci-) mágia
Amióta az ember feltalálta a módszereket, hogy elpusztítsa ragadozóit, folyamatosan fejleszti az eszközöket saját faja kiirtására. Ha a szituáció nem adott egy csatához, akkor sportokban és versenyekben éli ki aggresszivitását. Enek ellenére egy csatának vannak szabályai. Az ember azért harcol, hogy erõsítse tárgyalópozícióját, célja, hogy az ellenfelet "harc" módból "menekülés" módba kényszerítse. A harci mágiának két aspektusa van: elõször, hogy invokáljuk azt az agresszivitást és magabiztosságot, amely átjuttat minket bármely szituáción, másodsorban a konkrét harci varázslatok alkalmazása.
A vörös mágia alkalmazásának módja elsõsorban az, hogy az ellenfelet informáljuk támadásunkról, és olyan paranoiássá tesszük, amennyire csak lehet. Fontos, hogy nem célunk megölni az ellenfelet.
A vörös mágia valódi célja azomban inkább az, hogy olyan erõt, energiát mutassunk fel, hogy soha ne kelljen harcba bonyolódnunk.
Harci-én vizualizációk: Mars, Mithras, Thor, Tyr, Ares, Ishtar - de ne riadjunk vissza a modern szimbólumok használatától se, a robbanóanyagok és tûzfegyverek ugyanúgy vonzzák a vörös gnózist.
Oktarin (tiszta) mágia
Pratchett hipotézisét követve az oktarin, a nyolcadik szín, az a szín, mely a mágus-énünket jelöli. Ezt mindenki másként látja, de a jelentése ugyanaz - a nyers energia színe, mely közelebb visz minket a megvilágosodáshoz. A legtöbb mágus kifejleszti magában a mágus-ént, mely mindenkinél különbözik, de általában cseles, elszigetelõdõ, hajlama van a manipulációra és a bizarr dolgokra. A mágus-énnek nem létezik természetfeletti.
Ezen én képes látni a többit, és a köztük húzódó kapcsolatokat, fejlõdésük módját, irányát. Az oktarin gnózis felébredését hívják "kígyómarásnak" is. Azok, akikben ez megtörtént, azonnal felismerik egymást. Ezen erõnek egyik legnagyobb adománya az, hogy a mágus képes függetleníteni egóját mágus-énjétol, konfliktus nélkül. Az a mágus, aki nm képes magát hétköznapi embernek álcázni, vagy nem képes egójától függetlenül megtenni valamit, nem mágus. Egy oktarin szolgáló teremtése nagyon hasznos, szinte elengedhetetlen a mágikus munkálatok során. Itt a sikertelenség ugyanolyan hasznos lehet, mint a siker - egy jól elkészített szolgáló sikertelen visszatérése feladatából, hogy információt hozzon a "Nagy Robbanásról", vezetett a "Fiat Nox" elmélethez.
Az oktarin erõ megidézéséhez használható istenek: bármely mágusisten (Loki, Baphomet, Marduk, stb.), de erõsebb, ha saját isten-formát kreálunk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
