Sárkányok a mitológiában

A sárkányok mitikus lények, akik a legkülönfélébb népi legendákban jelentek meg. Így időszámításunk előtti évezredektől egészen a középkorig találunk történetekben felbukkanó, általunk sárkánynak beazonosítható lényeket - bár formáik sokszor egymástól is nagyon eltérők lehetnek. Időszámításunk előtt 10000 tájékán már elkezdtek gyarapodni és terjedni a kínai kultúrában. Ezek a vízhez kötődő lények voltak, akik az élet különböző területeihez kapcsolódtak. Megjelentek az egyiptomi (i.e. 4000), a sumér (i.e. 3000) hitvilágban, a hettitáknál, majd a skandináv (viking) mitológiában - i.e 700 körül.

Nyugaton leginkább a brit mondavilágból származó sárkány ismert, amelyek kevésbé mondhatónak mitológiai alakoknak. Leginkább valaminek a védőjeként jelentek meg - barlangok, szüzek, szent kutak vagy kincsek. “Féreg”-ként említik őket. Általában nincs lábuk, szárnyuk, leginkább egy óriási kígyóra hasonlítanak, villás nyelvvel, mérgező lehelettel, és olyan képességgel, hogyha feldarabolják őket, újra eggyé válnak. Sokszor a hősök hősiességének mércéje volt, hogy legyőztek-e már sárkányt.

Később keresztény hatásra a sárkányokat gonosz lényekké nyilvánították - ez a tulajdonságuk a folklórból nem derük ki egyértelműen. Az égen felbukkanó furcsa fények, mint gonosz sárkányok, rossz óment jelentettek - betegséget, balszerencsét, halált.

Zu (vagy Anzu)

A sumér mitológia sárkánya, körülbelül i.e. 5000-ből. A legrégebbi ránk maradt sárkánylegenda.

A világ kezdetén, az ősi Zu elrabolta a Törvény Tábláit Enliltől, a nagy istentől, és elrejtette egy hegy tetején. Ezek szabályozták az univerzum rendszerét. A Napistent - Ninurát - küldték utána, aki megölte Zu-t, visszaszerezte a Táblákat, megmentvén ezzel az univerzumot az ősi káoszba való visszatéréstől.

Tiamat és Apsu

A babilóniai mitológia teremtéstörténetében találkozhatunk e két istenséggel.
A kezdetben nem volt semmi, kivéve a két elemet: Apsut, aki a friss víz ura volt, a férfi jelleg megtestesülése, és Tiamatot, aki a sós vizek és a káosz ura volt, a női jelleg megtestesülése. Kettejük kapcsolatából születtek az istenek, akik ahogy telt az idő egyre engedetlenebbek voltak, így Apsu megpróbálta elpusztítani őket, de az istenek előbb léptek, és megsemmisítették őt.

Tiamat tovább élt és a bosszúját tervezte. Tizenegy szörny ivadékot hozott a világra, hogy segítsék őt a gyermekei elleni háborúban: a vipera, a cápa, a skorpió ember, a vihardémon, a hatalmas oroszlán, a sárkány, a vad kutya, és még négy névtelen.
Marduk volt az egyetlen isten, aki Tiamattal harcolt. Hősies kűzdelem volt, de Marduk végül Tiamat szájába lőtt egy nyilat, ami kettészakította a szívét, ezt követően pedig két részbe vágta a testét, így született az ég és a föld. Marduk levágta Tiamat egyik tanácsadójának a fejét, és a véréből létrehozta az embereket, hogy szolgái legyenek az isteneknek.

Tiamatot sokféleképpen ábrázolták, de eredetileg egy négy lábú teremtmény volt, oroszlán fejjel és felsőtesttel, pikkelyekkel, tollas szárnyakkal, sas hátsó lábbal és villás nyelvvel, és fegyverek számára áthatolhatatlan bőrrel.

Ananta

Egy indián sárkány, aki a teremtés középpontjában állt. Óriási kígyóra hasonlít, sok száz kisebb kígyó fejjel.

Azhi Dahaki

A perzsa mitológia sárkánya. Angra Mainyu, a hazugságok apja teremtette, hogy megszabadítsa a világot a tisztességtől, a szent láng kitörlésével, amit Isteni Ragyogásnak neveztek. Amikor Atar, a tűz istene, megpróbálta megmenteni a lángot, a sárkány megfenyegette, hogy elpusztítja a tüzet örökre, de Atar megesküdött, hogy megégeti a sárkányt a lángjaival. Azhi Dahaki visszavonult, de egy isteni bajnok, thraetaona elfogta, és bebörtönözte a Demavend hegyen a Kaszpi-tenger mellett az emberiség ellen elkövetett bűntettei miatt.

Úgy hiszik, hogy a világ végén a sárkány ki fog szabadulni, és dühöngésében elnyeli az emberek és állatok egyharmadát, mielőtt egy hős, Keresaspa, legyőzi őt.

Azhi Dahaki egy rémséges háromkezű sárkányként jelenik meg, a teste televan kígyókkal, pókokkal és gyíkokkal, ha valaha felvágnák, ezek a lények árasztanák el a világot.

Illuyankas

Egy török misztikus sárkány, akit Hittite viharisten ölt meg Inaras istennő és a szeretője, Hupasiyas segítségével.

Yam-nahar

Kánaánita mitológia alakja. Egy hétfejű tengeri sárkány, akit egy fiatal isten - Baal - pusztított el.

Apophis (vagy Apep)

Egyiptomi sárkány isten. A sötétség és halál lelke, egy hatalmas tengeri kígyó volt, aki megkísérelte elpusztítani Atum-Ra-t, a napistent, miközben az égen utazott keresztül. Atum-Ra gyermekei (vagy Seth) pusztította el.

Nidhogg

A norvég mitológiában találkozhatunk velük. A “mogzó világ középpontjában” áll egy kőrisfa - Yggdrasil -, ami az egész univerzumot segíti. Három hatalmas gyökere van, az egyik Niflheimig ér, ahol Hel uralkodik az Alvilág királynőjeként. Niflheim alatt, Nidhogg sárkány rágja a gyökeret, próbálván elpusztítani az univerzumot.

Fafnir

Szintén norvég sárkán. Valaha egy óriás volt, aki megölte az apját, hogy megszerezzen tőle egy kincset. Hogy megvédje, sárkány alakját vette föl, és elvitte egy távoli barlangba.
Sigurd (germán mitológiában Siegfried) győzte le.

Ladon

Görög sárkány, a Hesperidák aranyalmáinak, és a Földanya gyermekeinek őrzője. Héraklész győzte le.

Quetzalcoatl

Mexikói mitológiában, az esthajnal csillag ura. Egy jóságos, kígyószerű sárkány, akihez a toltékok imádkoztak, hogy fényt és termékenységet hozzon nekik. Néha egy eget átszelő nyílként jelenik meg, olykor emberi alakot vesz föl: fiatal fiú, vagy ősz szakállú vénember képében vegyül el az alattvalói között.

Firedrake

A norvég mitológiaban egy Beowulf nevű hős - egy 11. században lejegyzett történetben - a végső harcot vele vívta.

Hidra/Hüdra

A görög mitológia kilenc sárkányfejű szörnye, akit Héraklész győzött le. Mükéné királya tizenkét feladatot adott Héraklésznak, amiből a második Hüdra elpusztítása volt. A Lerna városhoz közeli mocsarakban élt, és gyilkolta az embereket, akik semmit nem tehettek ellene. Bármely fejét is vágták le, helyén kettő nőtt, ráadásul az egyik halhatatlan volt.